Meg mindig a Himalajanal

Tegnap visszajöttünk Gurgaonba a Himalájától. Hát az vmi fantasztikus hely!!!!!! Tényleg, mintha egy teljesen más országban jártam volna.. Az indiai arcokat felváltották a tibetiek és persze a rengeteg turista és hippi. Oda az emberek a megnyugvásért mennek, és ezt lehetett is érezni. Abszolút biztonságban éreztem magam, kivéve, amikor egy nagy csapat majom elől kellett sikátorokon át menekülnünk..
Na, az odaút sem volt semmi. Gurgaonból Delhibe menet megismertem az igazi indiai közlekedést..uh.. Eszembe jutott, hogy oops, a biztosításom itt hagytam a lakásban..persze visszafordultunk és a sofőr uazon az egyirányú utcán haladt forgalommal szemben. Na most viszont nappal volt, és nagy FORGALOM!!! A 2 sávos úton 4ben jöttek velünk szembe…hát ami izmom van, az mind megfeszült ezalatt a pár perc alatt… Ja, és a biztosítás meg mégis nálam volt, csak egy eldugott zsebben..
Vonattal mentünk fel Himachal Pradeshbe, az út kb 10 óra volt. Az állomás tele volt alvó emberekkel, a sínek között meg hatalmas patkányok mászkáltak. Van rola kép, én aludtam felül. Nem volt semmi..elég vékony volt, égett a villany és jött rám a hideg..De túléltem :D Ma Jaisalmerbe 19 órás vonatútunk lesz hasonló körülmények között.. Aztán riksára, majd buszra szálltunk.
A busz hihetetlen volt!!!!!!! Volt egy jegyszedő manus, aki síppal jelzett, ha vki le akart szállni, ill. ha mehettünk tovább. Elég zsúfolt volt sokszor és volt h ránk is pakoltak..egyszer Sid egy tejes kannát kapott a kezébe :) A motor a söfőr mellett volt. Néha felemelte a tetejét, belenézett és tett egy indiai fejcsóvát (mintha egy 8ast írna le a fejével..ilyenkor nem tudom, hogy igent bólogat-e vagy nemet csóvál..). Persze ő is nyomta a dudát 1000rel.. Ez a Himalája felé vezető úton még érdekesebb volt..a szerpentinen nem lassított, csak ha éles kanyar jött, még erősebben dudált..:) Mi voltunk a NAGY busz:) Visszafele meg egy videós busszal jöttünk bollywoodi mozi ment. Élveztem a buszozásokat, mert egy csomó falut láttam, meg embereket. Itt pl ez a kissrác egy dobot vert, a narancssárga bácsi meg szedte a pénzt vmi vallásos ügyben..

Mcleod Ganj, ill. Dharamsala az a hely, ahová a tibetiek menekültek a kínai pusztítás elől. Amúgy épp a városban volt a Dalai Láma, de nem láttuk, csak a helyet, ahol ülni szokott a templomban.



Voltunk hindu templomban is. Sid elmagyarázta, mikor mit kell csinálnom. 1. törökülésben leülni a pappal szemben, és imádkozni, amíg ő átveszi az „áldozatot”, amit vettünk (vmi rízsszerű dolog, virág és szalag). 2. A homlokomra tett egy piros pöttyöt, ekkor a jobb kezemmel a fejem tetejét meg kellett érintenem. 3. Bal tenyeremre a jobb, amibe szentelt vizet öntött és meg kellett innom (na, itt kicsit csaltam) 4. rízsszerű dolgot tett a kezünkbe, amit odaadhatunk pl egy koldusnak. Jaj, nagyon sok van belőlük. Én tudtam, h ez lesz, de ez az amitől a legjobbal féltem, mert oké képen látni őket, de amikor azok a csöpp gyerekek a Te szemedbe néznek, vagy egy anya megragadja a karod és a karján fekvő koszos, vékony csecsemőjére mutat, h éhes, v amikor reggelizel és az utca túloldalán egy nyomorék öregember a földön ülve nézi mindezt végig..az azért más… Amúgy tényleg semmi higiénia, nagyon rossz szagok vannak az utcán, és valóban, minden ott folyik el a lábunk alatt és minden tele van kutyákkal..de nem bántanak.
De egy kis időre elszakadtunk ettől, amikor elmentünk a 2x10 km-es túrára, hogy meglássuk a Himalája hófedte csúcsait. Én még ennyire nem fáradtam el… Nagyon nehéz út volt. Nagy köveken kellett mászni, főleg az út utolsó részében, ami olyan volt, mintha 5000 lépcsőfokon kéne feljutnom. Majdnem feladtam. A lefele jövő embereket mindig megkérdeztük, h még mennyi, de mind mást mondott: 1 óra, aztán a következő fél óra múlva azt mondta, másfél óra..ahh a legkegyetlenebb az volt mikor egy lány azt mondta 5 perc. Én ekkor már azt hittem, a szívem kiugrik a helyéről annyira nehéz volt menni. Aztán jött egy pasi 5 perc múlva és benyögte, h 15 perc…. DE FELÉRTÜNK!!!!! Viszont nem fogadott minket az a látvány, amiért indultunk.. Felhőben volt az egész.. De itt vannak képek: távolról látszik, meg a repülőről is:)

Egyszerűen nem tudok mindent leírni, majd mesélek, ha hazamentem!! :)
Remélem, Veletek minden rendben otthon!!!!:)
Ma este megyünk a sivatagba:)
Sok puszi!!!